Kedves sportbarát!

Az utóbbi időben kevesebbet foglalkoztunk ezzel a Bloggal, ahogy látni lehet nem igazán raktunk fel mostanában új bejegyzéseket. A hétvégétől ezen változtatni fogunk és minden héten legalább két új bejegyzést olvashattok. Sajnos más helyekre is írunk és mással is foglalkozunk, így nem igen tudunk ennél több időt ráfordítani erre a blogra, de szeretnénk a kapcsolataink révén egy sikeres és látogatott oldalt csinálni. Ezért szerkesztő társakat keresünk, ha van véleményed és szívesen megosztanád, várjuk jelentkezésed! Nem muszáj heti rendszerességgel írni, elég, ha 1-1 alkalommal írsz nekünk, amikor éppen van miről! Ha érzel magadba akkora erőt, hogy egy országgal megoszd a véleményed, akkor ne habozz, jelentkezz az iroda@fogadasitippek.com email címen vagy kommentben add meg elérhetőséged és mi megkeresünk!

Üdvözlettel, a szerkesztő

Ebben a bejegyzésben, elsősorban a légiósainkkal szeretnék foglalkozni, de több dologra is kitérek majd. Bízom benne, hogy sokan érdekesnek találják majd a mondandóm és elgondolkodnak rajta.

Számomra elkeserítő, mikor azt látom, hogy tehetséges magyar játékosok (főleg a fiatalok) ücsörögnek külföldi csapatok kispadján. Fiataljaink özönlenek külföldre, alacsonyabb osztályú csapatokhoz, vagy nagyobb klubokhoz padozni (vagy még azt se). Sokszor, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy a legtöbb esetben nem az észszerűség (és végképp nem a játék iránti szeretet) vezérli a játékosokat, hanem a pénz. Elsősorban az anyagiak határozzák meg a klubcseréket.

A legjobb példa a fent leírtakra: Huszti Szabolcs és Rudolf Gergely.

Huszti ünnepelt sztár volt Hannoverben, remekül játszott, gólokat lőtt, gólpasszokat adott, csapata egyik legnagyobb erőssége volt. Még a Real Madrid is felfigyelt rá az ellenük vívott felkészülési mérkőzésen. Hatalmas reménysugár volt a magyar futball számára és sokra volt hivatott. De! A pénz itt is közbeszólt, ahelyett, hogy folytatta volna a brillírozást Németországban, ahol megbecsülték, elismerték és biztos kezdő volt, inkább elment a Zenitbe. Eleve az Ő játékstílusához nem illik az orosz bajnokság, e mellett borítékolható volt, hogy nem lesz alapember. Akkor miért ment oda? Több pénzért. Nem számít, hogy alig kap lehetőséget és ez nem szolgálja a fejlődését, amiből sem Ő, sem a válogatottunk nem tud profitálni, de legalább jó sok pénzt keres.

A másik jómadár (ha szabad így fogalmaznom) Rudolf Gergely. Ő is nagyon tehetséges játékos és még nagyon fiatal. Az előző idényben oroszlánrészt vállalt abban, hogy a Loki bejusson a BL főtáblájára. Rengeteg kérője volt és pl. az Ajax remek választás lett volna. Hollandiában elismerik a magyar játékosok tudását és megadják a lehetőséget a bizonyításra. Elég, ha megemlítjük Dzsudzsák Balázst, Fehér Csabát, vagy Babos Gábort. Ráadásul az Ajax nem dúskál a sztárcsatárokban (kivéve Suarezt, de őt rövid időn belül elviszi valamelyik sztárklub), odaférhetett volna a kezdő közelébe. Ehelyett elment a Genovába, ahol nem számolnak vele. Remek példa erre az első forduló a Serie A-ban, ahol ugyan ott volt az utazó keretben, de a lelátóról nézte végig a mérkőzést, mert még a padra se fért oda. Egy fiatal játékos, akinek az lenne a legfontosabb, hogy folyamatosan játsszon és fejlődjön, ül a lelátón. Mondhatom remek… Biztos rengeteget fog fejlődni és erőssége lesz a nemzeti tizenegynek. Ennél még az is okosabb lett volna, ha Debrecenben marad (de akkor mi lenne azzal a sok-sok pénzzel, amit Olaszországban megkeres). Észszerűség, játékszeretet, olyan van, csak nem ez az. Bizonyos körökben erre mondják azt, hogy „futballprostituált”. Tehát összegzésképpen elmondhatjuk, hogy míg a tehetséges magyar játékosok külföldön padoznak, addig magyar pályákon olyan légiósok szaladgálnak, akik nem ütik meg az első osztály szintjét (de legalábbis semmivel sem jobbak, mint a magyar labdarúgók), tisztelet a kivételnek.

Nézzük, milyen hatással vannak ezek a dolgok a magyar labdarúgásra.

Ami leginkább kárát látja ennek az egésznek, az a magyar válogatott. Hiába vannak tehetséges játékosaink, ha elkallódnak. Nincsenek játékban, nem fejlődnek, így a válogatottnak sem lehetnek hasznára. És itt térjünk ki egy kicsit azokra a játékosokra is, akik klubjukban meghatározóak, a válogatottban mégse képesek maradandót alkotni. Ilyenek pl. Dzsudzsák Balázs, vagy Gera Zoltán. Számomra eddig érthetetlen volt, hogy miért van ez, de végül megfejtettem (legalábbis azt hiszem).

Nem feltétlenül csak a játékosokat okolnám, hanem a rendszert is, amiben játszanak. A bajnokik, hazai és nemzetközi kupameccsek mellet, a válogatott szereplés, már csak egy plusz teher. Jó példa erre az idei VB, ahol olyan sztárok, mint Messi, vagy Rooney, teljesen fásultak, tompák és kifacsartak voltak. Nem voltak kiéhezve a játékra, ami nem is csoda ilyen megerőltető szezon után. Sok esetben a fáradtság az ok a gyengébb teljesítményre, amiért a rendszer okolható.

Vannak azonban olyan játékosok, akiknél más a probléma. Azokra a focistákra gondolok, akik a klubjukat helyezik előtérbe (mert onnan kapják a fizetésüket) és a válogatott meccs csak egy fölös teher. Sokkal inkább melósok ők, mint sem játékosok. Kimegyünk a pályára, letudjuk a kötelezőt, aztán irány haza. A régi nagyok teljesen mások voltak, nekik még megtiszteltetés volt felölteni a címeres mezt (holott nagyobb játékosok voltak, mint a mostaniak), a jelenlegi generációnak inkább kényszer. Itt most egy kicsit elkalandoztam az alapgondolattól, de ezért is kezdtem úgy, hogy több mindenre ki fogok térni.

Nem is ragoznám tovább a dolgokat. A lényeget ennyiből is meglehet érteni. Ami szerintem a legfőbb gond az a rossz felfogás, a játékszeretet hiánya és a pénz hatalma, amely már a labdarúgást is teljesen kifordította önmagából. Ez persze nem csak országos probléma, hanem világszintű. Remélem érdekes volt a bejegyzés és talán néhányan majd elgondolkodnak rajta. Köszönöm a figyelmet.   

Nem igazán szokott érdekelni a magyar nemzeti válogatott sorsa, megnézem a meccseket, ha oda kerülök és elolvasom mindig kiket hívtak be a 23 fős keretbe, de például nem mondok le programokat, azért mert este Geráék játszanak. Tudom ez annyira nem helyes dolog, mivel labdarúgással foglalkozok így érdekelhetne hazám labdarúgó csapatnának sorsa. Sajnos az évek alatt kiszerettem ebből az alakulatból, valahogy elvesztettem a rajongásomat és érdeklődésemet. Ma rájöttem miért, ahogy elolvastam Csányi úrral készült interjúnak az NSO-n[1]. Az egyik oka a MENTALITÁS, tudom erről írt már szerkesztő társam egy bejegyzést, nem is szeretnék ezzel foglalkozni, hanem inkább a fiatalításról szeretnék írni, mert évek óta mondjuk, minden szövetségi kapitány ezzel kezdi, de mégse teszik. Vajon miért?

Mind Csányi úr és, mint az általam remek edzőnek tartott Egervári úr is, azt mondta csapat építés lesz. Ezért nevezték ki a mostani szövetségi kapitányt, mert ismeri a fiatalokat és képes lehet arra, hogy a 2014-es Brazíliai VB-re kialakít egy masszív keretet. Ez szép is jó, és megérteném, hogy azért mondják azt, hogy valószínű nem fogunk kijutni az Európa Bajnokságra, mert csapatépítés folyik. De én ezt nem látom! Az angolok ellen készülő keretben egy darab U-20-as VB bronzérmes volt Koman Vladimir. Kérdem én, mikor, ha nem egy barátságos mérkőzésen próbálom ki a fiatalokat? Értem, én hogy az U-21-es válogatott sorsdöntő mérkőzéseket játszik, de 1-2 srácot lehet pótolni. A mostani Moldávok és Svédek ellen készülő keretben[2] már több fiatal is van, bár ezt se mondanám építésnek, igaz most is sorsdöntő összecsapást vív az U-21-es válogatott. Nem szeretnék részletesen bele menni a posztonkénti elemzésbe, de minden honnan kiemelnék 1-1 játékost, aki lehet nagyon jó, de formán kívüli van és lehet több hónapja nem is játszott tétmeccset, így ennek semmi értelme és nem is nevezhető építkezésnek.

Kapus poszttal kezdeném, Király Gábort felejtsük már el! Öreg is már, és mindannyian ismerjük. Egy igazi bravúr kapus, aki egyik meccsen mindent megfog a másikon meg a lába között gurul be a labda. Nem nyújt kiegyensúlyozott teljesítményt, ami mondjuk mi esetünkben kellene. Több szövetségi kapitány se játszatta valami miatt, nem értem miért kellet megint megtalálni, amikor már igazából csak levezet. A védelem az, ami az egyik leggyengébb pont nálunk. Inkább fiatal srácokat kellene behívni, mint például Komlósit, aki nálam nem férne be NB1-ben se. A DVSC Bajnokok Ligája mérkőzésein, amit néha produkált, az azt mutatta nem nemzetközi a szintre való, egy Ibrahimoviccsal nem igazán tudd mit kezdeni, nem válogatott szintű védő. A középpálya egyenként a játékosokat nézve hibátlan, de valahogy nem megy nekik együtt. Én nekem itt a leggyengébb láncszem Varga József, nem vitatom tehetségét, de régóta nem találja igazi formáját, ezt le is nyilatkozta, Debrecenbe se mindig fér be. Ne most hívjuk be, amikor nem megy neki, inkább akkor, amikor megy neki és hozzá tudd tenni a nemzeti együttes játékához, így nem hiszem. A támadósorunk a másik nagy gond, évek óta keressük az igazi éket, és Szabics Imre első öt válogatottbeli meccse[3] óta szerintem nem is találjuk. Mindenkinél elő kerül Torghelle Sándor, nem akarom megbántani, hajt, küzd, de nem erre a szintre való csatár. A most behívottakkal az a baj, hogy nem nagyon játszanak, vagy igazán megy nekik a góllövés, főleg a válogatottban. Remélem, valamelyik srác meg találja végre a jó cipőjét és csapat vezérévé tudd válni.

Visszatérve a kezdeti gondolatmenethez zárásként, ha fiatalítunk és csapatot építünk, miért nem hívjuk be a fiatalokat? Miért engedjük át őket inkább az U-21-es gárdának? A németek „feláldozták” az U-20 meg U-21 csapataik sikerét, a nagy válogatott kedvéért, és meg is lett az eredménye az egyik legfiatalabb gárdával VB 3.-ak lettek. Mi miért inkább az U-21-es alakulatba játszatjuk őket, miért nem áldozzuk fel az ottani sikert (amit nem igazán jegyezzenek) egy esetleges EB selejtező vagy VB selejtező sikerért. Minél hamarabb kerülnek ezek a fiatal srácok játékba annál hamarabb rázódnak bele a komoly tétmeccsekbe. Ezekkel a focistákkal is menne a tisztes helytállás, és ők még nem vigyáznak arra, hogy nehogy lesérüljek, mert akkor nem kapom meg a fizetésemet a klubomban. Ezen kellene elgondolkodni, ha fiatalítunk, akkor tegyük is meg és ne olyanok játszanak, akik tapasztalt jó focisták, de klubjukba csak kiegészítő emberek, és nincsenek formában, és akik 4 év múlva már 34-35 évesek lesznek. Inkább azok kapjanak szerepet, akiket lehet motiválni, akikre lehet építeni. A németeket mindenki leírta a Világbajnokság előtt, de nekik sikerült egy fiatal alakulattal komoly sikereket elérni! Nekünk miért ne sikerülhetne? Szerintem bukni nem bukhatunk! Köszönöm a figyelmet!

Szeretnék blogunk olvasóinak figyelmébe ajánlani, bemutatni egy új, sportfogadásokhoz segítséget nyújtó oldalt. Nem rég a labdarúgó Világbajnokság kezdetekor kezdődött ennek a lapnak a pályafutása, azóta több száz mérkőzésről készítettek elemzést. Friss, de nagyon gyorsan növekvő weblapról beszélek. Hetente több mint 25 találkozóról készül részletes elemzés. Azt kell mondanom nagyon meggyőző a találati arányuk, mivel az összecsapásoknak a kimenetelét majdnem 80%-os pontossággal találják el. Ez a találati arány már nem véletlen! Sokan mondhatják, akik ellátogatnak a www.fogadasitippek.com oldalra és megnézik az tippek és az eredmények fület, hogy szinte csak biztos és hazai meccseket tippelnek meg. Ez igaz, de a találkozók többsége olyan, aminek viszonylag jó szorzója van, és segíteni próbálnak abban, hogy az embereknek ne kelljen órákig keresgélnie a biztos meccseket, hanem csak ide kattint, és máris válogathat a jobbnál jobb összecsapásokból. Szóval ez az oldal összegyűjti a jó találkozókat és megindokolja, miért az a gárda az esélyesebb. Sok hasonló külföldi oldalon ilyen találati arány mellet komoly összegeket kérnek el tippjeikért, itt ez teljesen ingyenes! Egy külföldi oldal példának: http://www.sportsinfoservices.com/

  Az elemzéseken kívül számos dologgal találkozhatunk még a www.fogadasitippek.com-on. Alig hogy belépünk a legfrissebb TOTO listán akadhat meg a szemünk. Itt nem csak a mérkőzések listája, de a meccsek kimenetele is meg van jelenítve.  A felső menüsorban találhatjuk azokat a bajnokságokat, kupákat, amelyeket figyelemmel követnek és elemeznek. Ha rákattintunk valamelyik legördülő bajnokságra, akkor kilistázzák az adott pontvadászatból elemzett találkozókat. Érdekesség, hogy Magyarországon, egyedülálló módon, de itt NFL találkozókról is készülnek elemzések, esélylátogatások.

  A baloldalon rengetek hasznos szolgáltatást találunk, mindjárt elsőkét egy blogot, ahol a szerkesztők megosztják véleményüket a labdarúgásról az olvasókkal. Az elemzések menüpontban található az egyes bajnokságok előzetes esélylatolgatása. Ezután egy fórum következik, ahol meg lehet vitatni a tippeket, kommentálni az elemzéseket és nyereményjátékban lehet részt venni. Még két érdekes dolgot említenék meg. Az egyik a fogadási stratégiák, ahol érdekes elméletet találunk, hogy milyen stratégiával fogadjunk, alatta pedig totókulcsok vannak. A másik menüpont, amit kiemelnék az összegzés, ahol a szerkesztők véleményezik előző heti produkciójukat.

  Egy olyan oldalt mutattam be, ami szerintem hazánkban egyedülálló. Sok lap meg fórum van, ami sportfogadással foglalkozik, de egyik se ennyire összetett, és egyik se nyújt ennyi szolgáltatást. Nagyon új, még van hova fejlődnie, de úgy gondolom ez csak a kezdet és sok mindent tartogatnak még a tarsolyukban a www.fogadasitippek.com szerkesztői. Akit érdekel a fogadás, lehet kezdő vagy tapasztalt játékos, annak ajánlom figyelmébe www.fogadasitippek.com -ot.

Érdeklődve figyeltem az elmúlt időkben, hogy edzői szinten, milyen jelentős gondolkodásbeli különbségek vannak hazánk labdarúgásában. Két-két személyt vagy, ha úgy jobban tetszik, két-két oldalt fogok szembe állítani egymással. Az egyik oldalra dr. Mezey Györgyöt és Herczeg Andrást helyeztem. Előbbi a Videoton, utóbbi a Debrecen vezetőedzője. Mindketten letettek már valamit az asztalra és elismerten jó szakvezetőnek számítanak. Viszont mostanában tettek olyan nyilatkozatokat, amelyek engem (és talán nem csak engem) felháborítottak. Dr. Mezey György, aki rendszerint kibújik a felelősség alól, (mindenki hibás: a játékvezetők, a játékosok, a szurkolók, a tészta…mindenki, de Ő soha, és ha azt hallja a lelátóról, hogy kurva gyenge, nem gondolkodik el azon, hogy mi lehet ennek az oka, inkább felháborodik, pedig szemmel látható, hogy az adott esetben a játék és az eredmény valóban kurva gyenge) már napokkal a Maribor elleni első meccs előtt azt magyarázta, hogy csapata miért fog kiesni. Ahelyett, hogy saját erősségeikről beszélt volna, vagy arról, hogyan próbálják majd két vállra fektetni a szlovéneket, inkább azt taglalta mennyivel jobb az ellenfél és mennyivel több a nemzetközi rutinja. Gyakorlatilag úgy küldte a pályára a játékosait, hogy előtte beléjük beszélte, hogy az ellenfél jobb, erősebb, rutinosabb és a győzelemre még csak esély sincs. Talán okosabb lett volna, ha megpróbálja feltüzelni őket… Herczeg András szintén elkövette ugyanezt a hibát a Basel elleni találkozó előtt. Ő is, már napokkal a meccs előtt arról számolt be, hogy mennyivel nagyobb a svájciak költségvetése és hogy ők a továbbjutás esélyesei. Nos, amiket a két szakember elmondott vitathatatlan tények. Senki nem vonja kétségbe, hogy a Basel erősebb, mint a Debrecen (igaz senki nem mondta a hajdúságiaknak, hogy erősítés helyett, inkább gyengítsék a keretet) és azt sem, hogy a Maribor esélyesebb, mint a Videoton. De kérdem én, lehet így motiválni a játékosokat? Egészen biztos, hogy nem. Ha már a mérkőzés előtt elhitetjük magunkkal, hogy nincs esélyünk, akkor biztos, hogy kudarc lesz a vége. Nekem végig az volt az érzésem, mindkét esetben, hogy már napokkal a párharc előtt a vereség okait magyarázzák. Pedig azzal utána is ráérnének foglakozni, miután mindent megtettek a továbbjutás érdekében és szívvel-lélekkel küzdöttek. Akkor elfogadhatóbb lenne a kudarc. Nézzük a másik oldalt, ahol nálam Pintér Attila és Mészöly Géza szerepelnek. Ők ugyan még nem nyertek semmit, számomra mégis szimpatikusabb személyiségek. Tőlük soha nem hallani ilyet, hogy az ellenfél az esélyesebb, tisztes helytállás a cél stb. Azt már annál inkább, hogy harsog az öltöző a szünetben, mert nincs eredmény. A Győr kiejtette a nagyobb és gazdagabb Montpelliert, mert elhitte, hogy van olyan jó, mint ellenfele és képes lehet a továbbjutásra. De ehhez kellett egy olyan mentalitású edző, mint Pintér Attila, akinél bebizonyosodott, ha hagyják dolgozni, akkor igenis tud eredményt elérni. Akárcsak Mészöly Géza, aki a Vasasnál is megmutatta, hogy a semmiből is tud építkezni. Két olyan szakvezetőről van szó, akik nem csak szakmailag felkészültek, de mentálisan is rendben vannak. Tudják motiválni a játékosaikat és, ha a helyzet úgy kívánja, remek érzékkel nyúlnak bele az adott mérkőzésbe. Ha a dolog mégis kudarccal végződik, akkor pedig vállalják a felelősséget. Ilyen edzőkből kellene több.